Magát a tortát a budai rakparton mellettem ülő anyuka szavaival tudnám a legjobban jellemezni, aki három pfujjogó gyermekébe próbálta belediktálni a darabonként 450 forintért beszerzett édességet a következő felkiáltással: „EGYSZER EGY ÉVBEN MINDENT MEG LEHET ENNI!”.

 

Sokan voltak, akiknek más volt a véleményük: az asztalok végére kiaggatott szemeteszsákok gyorsan teltek a fiatalok méretes maradékaival, akik nem akarták végigélvezni az élményt. Jellemzően az idősebb korosztály fogyasztotta el, mert ők még megtanulták otthon, hogy „ételt nem dobunk ki”, vagy „ha már kifizettem, meg is eszem”. Nos, én is megettem egyet délelőtt fél 11 magasságában, de még mindig nem tudok ételre gondolni (13.30-kor), viszont enyhe gyomorégésem van.

 

Mert a köles valóban nem túl édes - inkább ízetlennek mondanám, és a barackos krém is inkább lisztes, mint gyümölcsös (bár a korábban közzétett receptben liszt nem szerepel), a benne lévő baracköntet pedig olyan émelyítő, hogy összehúzza az ember száját.

 

Az egyetlen jól sikerült elem a tetejére illesztett barackbefőtt, de diétázóknak ezt sem ajánlanám. A csokoládélapocska jól kiegészíti a barackot, egy hibája van: a tévében beharangozott arany korona valahogy lemaradt róla.

 

Sajnos, az ország tortája megint nem sikerült, pedig a tavalyi szilvásgombóc-torta után azt hittem, nem mehetünk lejjebb… Ezeket nyilván valamiféle szakmai grémium választja ki, akik ezek szerint nem becsülik sokra tradicionális süteményeinket, mert évről évre ilyen erőltetett, átgondolatlan receptúrák nyerik el a tetszésüket. Ezen túlmenően a magyar cukrászoknak sem tesz jót, ha egy hazánkba érkező külföldi ezt kóstolja meg először: biztos nem kér majd több magyar süteményt.

 

Mellékesen megjegyzem: az ország tortáját elkészíteni üzletnek sem rossz: két nap alatt 20 000 darabot adnak el csak ezen a helyen, darabonként 450 forintért – gondolom, ez generál némi profitot a két dunaparti stand kifizetése után is.

 

Akinek mindezek mellett kedve támadt elkészíteni a 2011-es Ország Tortáját, íme a recept (azért használok idézőjelet, mert direkt javítások nélkül teszem közzé, úgy, ahogy az illetékesek tették):

 

"A hántolt, megmosott 290 gramm kölest egy liter tejjel, csipet sóval és vaníliával puhára főzzük. Ha megpuhult, a tűzről levéve hozzáadjuk 260 gramm cukrot, 60 gramm vajat és egy egész citrom reszelt héját adjuk hozzá. A lefőtt alapból mérjünk ki 500 g-ot és letakarva tegyük félre a töltéshez.

A tortaforma sütőkarikáját csomagoljuk be sütőpapírral. A maradék lefőtt, 960 gramm forró kölesalaphoz adjunk hozzá 60 gramm túrót, 3 egész tojást, 30 gramm mandulalisztet és 70 gramm lenmag pelyhet. Töltsük a becsomagolt karikába. 180 Celsius-fokos előmelegített sütőben kb. 50 perc alatt süssük készre. Majd fordítsuk rácsra és azonnal vágjuk ki a sütőkarikából.

Az elkészült tortalapot tegyük vissza a tortaformába. A félretett és lehűtött 500 gramm kölesalaphoz, habverővel keverjük hozzá a 100 gramm darabolt sárgabarack konzervet, az 50 gramm sárgabarack öntetet, majd lazítsuk 150 gramm felvert tejszínhabbal és keverjük hozzá a 100 gramm forró zselatint. A bekevert krémet töltsük az előkészített tortaformába. Helyezzük a tetejére a kihűlt kölespiskótát. A tortát tegyük egy éjszakára mélyhűtőbe majd, ha keményre fagyott válaszuk le róla a formát (Zila tortaformáról beszélünk természetesen - a szerk.). Ezt követően a tortaforma által képzett üregekbe töltsük be a baracklekvárt, majd díszítsük barackbefőttel és csokoládélapocskákkal."