A tegnapi negatív hangulatú bejegyzésem után jöjjön most egy sokkal pozitívabb és előremutatóbb rendezvény. Nagyon örülök, hogy eddig nem írtam meg, most nekem is kifejezetten jól esett felidézni az ott látottakat.
Augusztus 11-én a nagymarosi termelői piac szervezői feltették a nyárra a koronát: megrendezték az első Betakarítóünnepet és Haszonnövény szépségversenyt a közösség életében. Én azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy egy gerilla akció keretében az árusok aznapi kínálatából összeválogatott zöldségekből főzzek ebédet a helyszínen felállított kondérban.
Magam sem hittem, el, mikor reggel háromnegyed 8-kor ott álltam a Főtéren, a Bethlen kocsma pultjánál egy kávéval a kezemben – ez reggel 5 órai kelést feltételez, amit nem sok dolog miatt vállalok be. De a szervezők sem tétlenkedtek: Szalay Misi és Bertényi Gábor már kipakolt a piac közepére egy fél háztartást, két kondért, a kerti asztalt és még sok egyebet. Az árusok is itt voltak már, teljes létszámban, és javában zajlott a nevezés a haszonnövény – szépségversenyre. Ne valami gyilkos hangulatú rivalizálást képzeljetek el: mindenki jókedvűen nézegette a benevezett terményeket, kompozíciókat, és a végén mindenki díjazásban részesült: emléklapot kaptak, személyre szóló szöveggel.
Életem legjobb bevásárlása következett: Gáborral felkaptunk egy nagy füles kosarat, és végre 5-10 kilós tételeket pakolhattam bele, mindenből, ami tetszett. Ami nem fért bele a currybe, megvettem magamnak, és hazahoztam (holnaptól jönnek a receptek is).
Ezt követően Gáborék helyszínre kihozott kerti asztalán kezdtük meg az előkészítést. A zöldségmosás a kocsmában és az idő közben kinyitott kultúrházban folyt, mi pedig gőzerővel nekiláttunk a pucolásnak-darabolásnak. A hulladékra is volt rögtön jelentkező: egy helyes lány, akitől a mángoldot meg a zöldbabot vettem, hazavitte a csirkéknek.
Közben nőtt a tömeg, felgyorsultak az események: a fiúknak egyre több dolguk akadt, de felváltották őket az időközben érkező barátnők, feleségek, anyukák, majd más ismerősök. A téren szállt a füst és a curry illat, egyre többen néztek bele a kondérba – időnként megkeverték, kérdezték, mikor eszünk. Végül egy nagy közösségi főzéssé alakultunk: csak arra vigyáztam, hogy fűszert rajtam kívül más ne rakjon bele. Nem én voltam az egyetlen „attrakció”: mellettünk főtt egy kisebb kondérban a szokolyai szilvalekvár.
Közben a piacon elszabadultak a kiérkező gyerekek és a kutyák, majd megérkezett Kismarosról Oszwald Tamás képzőművész is, akit a helyiek és a Szimpla piac látogatói a „gólyalábas ember”-ként ismerhetnek. Erre az alkalomra külön háztáji szappanoperát írt: a szöveget szétosztotta, és az „A part alatt…” kezdetű gyermekdal dallamára betanította a körülötte helytelenkedő gyerekeknek. Egy dobbal felszerelve ő vállalta magára a kikiáltó szerepét is, a szünetekben pedig egy utcazenész pár varázsolt mediterrán hangulatot a térre.
Nagyon élveztem a zsibvásárt, és közben észrevétlenül elkészült a mindent-bele-zöldségcurry is, ami – bár hatalmas mennyiségnek tűnt – pillanatok alatt elfogyott.
Mivel többeknek megígértem, megpróbáltam rekonstruálni a helyszínen hevenyészett receptet, és átszámoltam 6 személyesre. Íme:
Zöldségcurry őszibarackkal
Hozzávalók:
- 1 kg paradicsom
- 1 nagy fej hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 250 g zöldbab
- 2 sárgarépa
- 1 kis csilipaprika
- ½ kg sárga paradicsom
- 2 kis padlizsán
- 2 kis cukkini
- 1 kis patisszon
- 1 kis spárgatök
- 1 kg krumpli
- 1 kg őszibarack
- olaj
- só, fehér bors
- 2-2 evőkanál curry és kurkuma
- 1 evőkanál barnamustár mag
A zöldségeket megtisztítjuk, feldaraboljuk (én a padlizsánt és a cukkinit héjastul használom). Az olajban üvegesre pároljuk a hagymát. Kipattogtatjuk benne a mustármagot, majd hozzáadjuk a curryt és a kurkumát, majd 1 gerezd apróra vágott fokhagymát, a sót és a borsot. Jól elkeverjük és picit pirítjuk a masszát, majd beletesszük a vékony szeletekre vágott piros és sárga paradicsomot, és addig főzzük, míg levet enged. Akkor kerül bele a felkarikázott krumpli és a sárgarépa, mivel ezek lassabban puhulnak meg, mint a többi zöldség. Ezt követően folyamatosan tesszük bele a zöldbabot, majd a tököt, a cukkinit, a patisszont – ezeknek nem kell teljesen megpuhulniuk, akkor jók, ha még egy picit roppannak. A befejezés előtt adjuk hozzá a hámozott, feldarabolt barackot, a másik gerezd fokhagymát és egy kis csilit, fogyasztás előtt pedig az apróra vágott petrezselymet.
A napunk képekben:
A kiinduló helyzet reggel 8-kor:
A versenyre nevezett legkisebb és legnagyobb paradicsom: a kicsi 7 mm átmérőjű, a nagy közel 1 kg – ő hazajött velem, és négy adag leves készült belőle…
Császárgomba – ismeritek? Fantasztikus!
Tamás memorizálja a Háztáji szappanopera szövegét:
Mángold és zöldbab, akik szintén velem jöttek:
Bertényi Gábor és a család büszkesége: az óriás napraforgó.
Vehemens zenészek:
Szokolyai szilvalekvár
Tamás, a kikiáltó:
Nevezés a haszonnövény-szépségversenyre: Szalay Misi és Juhász Orsi komolyan vette a feladatot.
A kutyák is énekelni tanulnak?
A kondérban egyre nőtt az étel mennyisége – egy darabig…
Egy utolsó kóstolás:
Aztán rohamosan elfogyott.
Az utolsó adag:
Délre a termények helyét elfoglalták a fáradt gyerekek:
KÉPGALÉRIA:
