Gyömbéres, fűszeres sóban pácolva, mellé az újévi lencsesalátával.
Az idén úgy elment az időm a két ünnep között, hogy megfeledkeztem a malachús beszerzéséről. Már éppen megalkudtam magammal, hogy ezúttal marhahúsos lencselevest eszünk (ami egyébként így történt, nemsokára szembesültök a recepttel és a bizonyítékul szolgáló fotókkal), mikor december 30-án, vasárnap délelőtt a Facebookról értesültem, hogy kedvenc hentesem nyitva tart, és friss áruval várja a feledékeny háziasszonyokat. A közösségi oldalak kritizálóinak, és az ezek jelentőségét kétségbe vonó kereskedőknek ezúton is üzenem, hogy vizsgálják felül az álláspontjukat!
Fél óra múlva már ott álltam a Fény utcai piacon, Kurunczi Péter hentesüzlete előtt (az emeleten, a mozgólépcső tetején balra, hátul a virágosok mellett), és válogattam a húsok között, miközben ilyen kedves, bizalomgerjesztő férfiarcok kívántak nekem boldog újévet. Mellékesen konyhakész állapotba hozták (ez esetben csontig felvágták) a kiválasztott, húsos csülköcskéket, így nekem már csak a pácolásról és sütésről kellett gondoskodnom.
A recept előtt azt még elmondanám, hogy kapcsolatom az üzlettel a legkevésbé sem mondható új keletűnek: minden tőkehúst és füstölt árut náluk vásárolok, mióta megnyitottak, és ez egy évtizedet meghaladó történet – tehát alapos teszten estek át.
A RECEPTET ELSŐ SZAKÁCSKÖNYVEM 80. OLDALÁN TALÁLOD.
MEGRENDELHETŐ ITT.
