A korán jött tavasz hatására szervezetünk még inkább áhítozik a megújulásra, de a piaci standokon hívogató zöldségfélék sajnos még a melegházból, vagy melegebb éghajlatról érkeznek, így nem tartalmazzák azt a vitamin- és ásványi anyag mennyiséget, amire valójában szükségünk volna. Bármily furcsa, júniusig, míg az első szabadföldi termények fogyaszthatók lesznek, csak gyűjtögető életmóddal juthatunk teljes tápértékű „zöldekhez”.
A természet azonban sokkal gazdagabban kínálja a tápanyagforrásokat, mint első látásra gondolnánk, ha a lombtalan erdőt járjuk. Valójában ez az időszak az aljnövényzet kánaánja, hisz miután kizöldellnek a fák, ez a terület nem jut elég fényhez. Később a mezőkön, vízpartokon érdemes keresgélnünk, és a járatlan városlakó ezekre a túrákra jobb, ha felfegyverkezik egy növényhatározóval is. Persze míg egy vidéki embernek szinte a keze ügyében van ez a lehetőség, egy városinak olyan távolinak tűnik. Számukra jó hír, hogy a szemfülesebb piaci árusok és fűszeresek szereznek be belőlük, és a természet ajándékait térítés ellenében megvásárolhatjuk. A gyógynövények alkalmazása a gyógyászatban az elmúlt évtizedekben újra elterjedt, elsősorban a betegségmegelőzés szolgálatában. Ahogy a szárított fűszer, a szárított gyógynövény is koncentrált formában hordozza a hatóanyagokat, és különösen a teakeverékek esetében élvezeti értéke meglehetősen alacsony. De ugyanezeket magunkhoz vehetjük frissen, ételeinkhez adva, vagy éppen alapanyagul használva őket, így felfedezhetjük a bennük rejlő gazdag ízvilágot is. Az utóbbi években már mindennapos dolog, hogy kora tavasztól fogyasztjuk a medvehagymát, de szerencsére egyre többen szeretik és keresik a turbolyát is, mely szintén márciustól május közepéig szedhető.
Szöveg és recept: Bezselics-Békési Ildikó
Fotó: Tóth Milán Photography
Turbolya (Anthriscus)
Az ánizsra emlékeztető illatú, édeskés növényt gyakorta termesztik is, de a kora tavaszi hónapoktól kezdve júniusig az erdőben is megtaláljuk. A francia konyha kedvelt fűszere, zöldség- és csontleves, baromfiételek, mártások ízesítője. Kiváló még sült húsok, főleg báránysültek, tojásételek fűszerezésére is. Mindenféle gomba, gombás ételek és gombás mártások elengedhetetlen füszere. Kora tavasszal megjelenő zsenge hajtásaiból salátát is készítenek, később a levelek már keserűvé és rágóssá válnak. Íze erősen eltér a petrezselyemétől, mivel gyenge, zamatos levelei édeskések és ánizsillatúak – ezért édespetrezselyemnek is nevezik. A francia konyha által használt „fines herbes”, azaz finom fűszernövények egyike.
Hatóanyagai: illóolajok, keserűanyag
Mire jó?
Gyógyhatása: vese- és emésztőszervi panaszok, kiváló salaktalanító szer.