Egyik nemzeti süteményünk, a rétes lehet a legidő- és munkaigényesebb, de a legegyszerűbb nassolnivaló is egyben. Most, hogy ezt a szót leírtam, rögtön meg is kérdőjeleződött bennem a helyessége: a rétesnek nagyobb tradíciója, presztízse van annál a kultúránkban, hogy „lenassolnivalózzuk” – papírvékonyra nyújtott, finoman rétegelt, feltekert változata kulináris örökségünk részének tekinthető.

Én ezúttal az egyszerűbb, üzembiztos utat választottam: a vasárnapi adag réteslapból készült, de a töltelékkel és az öntettel igyekeztem pótolni a tésztából kispórolt időt és energiát. A vaníliaöntet, benne leheletnyi körtepálnkával (és egy nagyobb mennyiséggel a pohárban) teljesen új értelmezést kapott.

 

 

 

Egy tekercshez 3 lapot használtam: a réteslapokat egyenként megkenjük olajjal és egymásra fektetjük. Megszórjuk porcukorral kevert darált dióval, majd egyenletesen beborítjuk a hámozott, vékonyra szeletelt körtével, és feltekerjük – ezt a 9 lapból álló csomag esetén 3-szor ismételjük meg. A tetejét is átsimítjuk az olajos ecsettel, és forró sütőben szép pirosra sütjük.

 

 

A tojássárgáját 1 dl tejjel, a cukorral és a liszttel simára keverjük. A maradék tejet felforraljuk, és hozzáadjuk a kikevert tojássárgáját. Folytonosan keverve felfőzzük, de forralni nem szabad, mert a tojás összecsomósodik. A tűzről levéve hozzákeverjük a vaníliaeszenciát, a vajat, végül a pálinkát. A csokoládét forró vízfürdőbe állított edényben felolvasztjuk.

 

Tálaláskor a tányérra szedünk egy merőkanálnyi vaníliaöntetet, a közepébe teszünk egy mokkáskanálnyi olvasztott fekete csokoládét, és villával csillag alakban „melírozzuk” vele a szószt.

A közepébe helyezünk egy adag rétest, amit megszórunk ízlés szerint fahéjas vagy kardamommal elkevert porcukorral.