Eljött végre a nap, amit egész télen vártam: az első vasárnapi ebéd a szabadban. A piknik afféle városi szórakozás: a vidéki emberek a legritkább esetben hagyják el a konyhát vagy az ebédlőt étkezés céljából. Számukra a kert inkább munkaterület, akár veteményest, akár füvet gondoznak.
Nekem azonban már falusi kislány koromban is a piknik volt a mániám: bár a konyhaajtótól három méterre is megvalósíthattam volna ugyanezt, tavaszi-nyári délutánokon, az ebéd utáni csendespihenőt követően összepakoltam az uzsonnaszendvicseket, egy pokrócot, a húgomat és a szomszéd Karcsikát, és kicipeltem őket a házunktól ötven méterre lévő temető melletti hársfaligetbe piknikezni. Evés után általában virágot szedtünk a temetőárokban - ezidőtájt ibolyát, amit aztán szépen csokorba kötve hazavittünk. Ez ugye már "boldog békeidőknek" számít, amikor még lehetett ibolyát szedni: két hete magam sem hittem el, mikor ott álltam az egyik szigetközi ártéri erdőben, bokáig gázoltam a hóvirágban, hogy nem szakíthatok le egy szálat sem - védett lett ugyanis. Így a tavasz mérföldköveinek számító, nagy családi virágszedések - márciusban hóvirág, áprilisban ibolya, májusban gyöngyvirág - már szinte mesebeli álomnak tűnnek.
Ahogy a tegnapi piknikünk is, amikor zavartalan napsütésban, egy szál pólóban órákig csemegéztünk egy pokrócon heverészve...
A menü a következő volt:
Normandiai almatorta
Fűszeres kenyértorta csirkemellel töltve
Marcipános-mákos muffin konyakos fekete cseresznyével
Bagett medvehagymás tojáskrémmel
Kapribogyós körözött mini bagettekben
Kétrétegű brownie fekete és fehér csokival
A RECEPTEK A HÉT FOLYAMÁN ÉRKEZNEK!
