Slágertémát  ezentúl csak az „50 árnyalata” kiegészítéssel, mint állandó eposzi jelzővel teszek közzé.

Nos: tegnap több reklamáció érkezett, hogy a vörösboros marharagu mellett nem szerepelt a köret receptje. Eszembe se jutott, hogy a krumplinudli rászorul a marketingre, de egye fene: leírom.

Mert ha még olaszosan gnocchinak, vagy urizálva burgonyagombócnak neveztem volna (bár tulajdonképpen a krokettben is őt tisztelhetjük)megérteném, hogy nem ismer rá mindenki, de én becsületesen bevallottam: ez egy nudli. Igaz, hogy megpirítottam, és prézli helyett darált diót szórtam rá, de akkor is az. És most itt a recept!

Hozzávalók:

1 kg krumpli

200 g liszt

1 tojás

1 csipet só

2 evőkanál vaj

100 g pirított, darált dió

A krumplit egészben megfőzzük, a héját lehúzzuk és áttörjük. Összegyúrjuk a liszttel és a tojással, majd először kisebb gombócokat formázunk belőlük, ezeket sodorjuk ki kb. 1,5 centi vastag nudlikká, melyeket 3 centis darabokra vágunk. Forró, lobogó vízbe dobjuk őket. Először lesüllyednek a fazék aljára – mikor feljönnek a víz színére, tulajdonképpen készen is vannak. Szűrőkanállal átszedjük őket egy tálban előkészített hideg vízbe (ez azért fontos, hogy azonnal lehűljön a felületük, különben ragadós lesz), majd leszűrjük, lecsöpögtetjük. Egy edényben vajat olvasztunk, és megpirítjuk benne a nudlikat – én sütőbe tettem, mert szerettem volna, hogy a szokásosnál ropogósabbra süljön (állagát tekintve félúton a nudli és a krokett között), majd tálalás előtt pirított, darált dióval szórtam meg. Porcukorral, esetleg lekvárral önálló fogás is lehet.