Gyerekkoromban otthon mindig gulyás vagy valami más „sűrű”, tartalmas leves volt a szombati ebéd, utána pedig „sült tészta”, azaz bukta, felfújt, máglyarakás, lepény vagy rétes. Ezeket a hagyományokat akaratlanul is követem, ma is evés közben jöttem rá, hogy nagyanyáim szelleme lengi be a konyhát (mindkét nagymamám nagyon pontos menetrend szerint vezette a háztartást, ami még belénk, unokákba is mélyen beleivódott).
Ma a ködre és ónos esőre való tekintettel nem voltam bevásárolni, ezért az ebéd egy „mindent-bele-leves” lett, valahol félúton a minestrone és a ribollita között, a hűtőben-kamrában talált alapanyagokból. Elárulom, hogy almás-mákos kiflifelfújt követte, aminek az alapját a karácsonyról a mélyhűtőben ragadt gubakifli és darált mák képezte – de ennek a receptjét csak holnap reggel teszem fel.
Szöveg és recept: Bezselics-Békési Ildikó
Fotó: Tóth Milán Photography
