Kenyeres Zoltán, a MOGYI alapítójának nevét sokan ismerik – az arcát nem, és bármilyen furcsa, de több, mint 35 éves, kiemelkedően sikeres üzleti pályafutása során egyetlen interjút sem adott. Most sem a szereplési vágy hajtotta – a magyar szürkemarha, mint fajta megmentése miatt vállalkozott erre.

Miért döntött úgy, hogy vállalja a nyilvános szereplést a szürkemarhák érdekében?

A MOGYI-t az öcsémmel építettük fel – nem szerepeltünk, a háttérben dolgoztunk, jó sokat és elértünk nagyon mélyről elég magasra. Mikor most a Kenyeres Birtok kapcsán felmerült, hogy azáltal válik hitelessé ez a törekvés, ha mellé állok, arra jutottam, hogy nekem fontos ez a dolog annyira, hogy nem képviselhetem névtelenül. Ez egy szerelem projekt: az időm hátralévő részében szeretnék tenni valamit ezekért az állatokért és ez volt az indító oka, hogy belementem a nyilvános szereplésbe. Ez számomra küldetés, a fajtának és az állatoknak is fontos, hogy valaki felkarolja ezt az ügyet.

Mikor kezdett el szarvasmarhákat tartani?

2010 óta foglalkozom velük, próbálom a szakmai szervezetekkel együttműködve kialakítani a fajta jövőjét, de egy idő után rájöttem, hogy termék nélkül ez nem fog menni. Az, hogy elmegyünk a Hortobágyra megnézni a szürkemarhát, egyszeri élmény, nem válik részévé az életünknek, ezért született a döntés, hogy fejlesszünk a húsa felhasználásával termékeket és ezen keresztül népszerűsítsük a fajtát, integráljuk a mindennapokba. Rengeteg állatszerető kis gazdaság van, akik szürkét tartanak – nincs tőke mögöttük, mivel drága a takarmány, sokszor a telet is csak egy-egy állat eladásával tudják kihúzni -, nekik is szükségük van a támogatásra. Egy értékesebb végtermék létrehozásával megnőne a fajta reputációja, a keresettsége, ezáltal nőne az ára – a gazdaságok nyereségesen tudnának működni és ez eredményezhetné a szürkemarha, mint fajta fennmaradását, mivel bekerülne a gazdasági körforgásba.

Mi tetszett meg ebben a fajtában eredendően?

Elsősorban az, hogy szabadon tartható – így a mezőgazdasági szempontból másképp nem hasznosítható gyepes területek is kihasználhatók. Más fajtákkal is kísérleteztünk, míg a szürke mellett kötöttünk ki. A birtok megalapítása, a kiköltözés után kezdtem el keresni a megfelelő fajtát, mert számomra hozzátartozik, hogy ha víz mellett, ősgyepes legelők közepén élek, marhák vegyenek körül. Nem hozzáértőként kezdtem, nem sok közöm volt a szarvasmarhatartáshoz. Próbálkoztam minden fajtával és véletlenszerűen, egy csereügylet kapcsán került a birtokra tizen-egynéhány szürkemarha. Láttam a különbséget, hogy mennyivel intelligensebb, méltóságteljesebb ez az állat a többihez képest. Sokkal szebbnek is találtam és akkor ráéreztem, hogy ők kellenek nekünk. Ez aztán a gyakorlati kérdésekben is bebizonyosodott: a lábai jól bírják a súlyát és ezt a talajt, ellés szempontjából és az immunrendszere szempontjából is a legjobbnak bizonyult – szinte soha nem jár nálunk állatorvos. Nagyon jó anya, szép, egészséges borjakat nevel – hosszan tudnám sorolni az előnyös tulajdonságait, melyek miatt mellette döntöttünk és amiért a fajta fennmaradását is szeretném támogatni.

Hogy kapcsolódott be a szakmai szervezet munkájába?

Miután elkezdtem gyarapítani az állományt, találkoztunk a szürkemarha tenyésztők szövetségével, akik meghívtak az elnökségbe és megbizonyosodhattam róla, milyen lelkes, elhivatott tenyésztői vannak ennek a fajtának. Próbáltam ötletekkel segíteni, mint üzletember, és feltettem a kérdést: ha megszűnik a föld alapú vagy az állatjóléti támogatás, hogy tartják fenn magukat a gazdák, hogy marad fenn a fajta? Akkor kezdtünk el kísérletezni a felhasználás lehetőségeit illetően – például szalámit készítettünk, ami olyan jól sikerült, hogy megmutatott nekünk egy utat, amin azóta is járunk.

Először a különféle szalámi típusok kerültek fejlesztésre: egy szalámi mesterrel dolgoztunk, így alakult ki a termékek számozása 1-től 5-ig: az 1-es gyereknek készült, enyhe fűszerezéssel, a többi fokozatosan erősödő ízvilággal. Hamar rájöttünk, hogy csak szalámival nem tudjuk megoldani a helyzetet, hiszen ez egy bizonyos húsfajtából készül, tehát arra is megoldást kellett találnunk, hogy az egész állatot hasznosítsuk.

A COVID előtt bemutatkozott Dubajban egy kiállításon a szalámink, aminek óriási sikere volt – az arab országokban, ahol nem fogyasztanak sertéshúst, nagy piaca lehetett volna. Már az árban és a szállítási határidőkben is megegyeztünk, mikor kitört a világjárvány és kaptunk egy év gondolkodási időt, mialatt rájöttem, hogyha kiexportálom, akkor nem brandet építek, csak megkötök egy üzletet. A feladat az, hogy magyaroknak, magyar márkát hozzunk létre és ezzel biztosítsuk a fajta fennmaradását – így hát elálltam az üzlettől.

A COVID alatt nagyon szép steakhúsokat is készítettünk, volt egy mozgó húsboltunk és egy hamburgeres kocsi, amiről árusítottuk. De ahogy a steakek népszerűsödtek, elkezdtük kivenni a nemes húsokat a burgerekből, aminek a minősége emiatt egyre rosszabb lett – akkor megszüntettem a hús árusítását, minden alapanyag visszakerült a burgerekbe, melyeket azóta is országos szinten forgalmazunk.

A MOGYI visszaköszön a Kenyeres-birtok üzleti modelljében?

Nem, ez egy teljesen más ágazat: áll egy mezőgazdasági részből, ami a legeltetés, állattenyésztés és feldolgozás, valamint a termékfejlesztésből és a kereskedelemből – tehát öt ágazatra terjed ki, sokkal komplexebb és sérülékenyebb rendszer. Nagy kihívás, de én szeretem a kihívásokat: valamit az alapoktól nagyon jól megcsinálni – ez motivál. Egy nagyon messzi célt tűztem ki magam elé, ami pedig az, hogy a magyar szürkét felhozzuk a japán wagyu marha színvonalára, mert szerintem érdemes rá és alkalmas is. Rövid távon pedig az, hogy minden magyar fogyasztó megismerje.

Hogy lett 2010 óta a tizen-egynéhány állatból több, mint 1200 példány?

Vettünk a Hortobágyról is marhákat és további cserék útján fejlesztettem az állományt: egy húsmarháért 2-3 szürkemarha tehenet kaptam. A jelenlegi állomány nagy része már saját szaporulat.

Hogy zajlik a feldolgozás? Hogy dolgozták ki a termékeket?

Vágás jelenleg nincs, csak „pihentetés” – szoktatás, hogy ne okozzon túl nagy stresszt az állatoknak a szállítás, mikor a vágóhídra viszik őket. Hetente 4 marhát vágunk és negyed-testek formájában kapjuk vissza őket. A feldolgozás itt, a birtokon, a saját üzemünkben történik. A bikákból készül a szalámi, az üszőkből a hamburger. Van olyan termék, amelyben vegyesen használjuk fel. A bika húsa kevesebb zsírt tartalmaz, az üszők húsában nagyobb arányú a zsírszövet.

Hogy zajlott a termékfejlesztés?

Először, ahogy említettem, a szalámi készült el, később a sonka és a szárított hús – nem tömegre gyártunk, hanem minőségre, gondosan szétválasztva, melyik húsfajta milyen termék készítéséhez alkalmas.

A gyorsétterem gondolata honnan származik?

Szintén a COVID alatt indítottunk hamburgeres kocsit is – az éttermek zárva voltak, nálunk dübörgött az eladás, itt árusítottuk a szalámikat is. Most 10 kocsi van, egyelőre 6 van kihelyezve, még az idén kettőt vagy hármat fogunk nyitni, de már készek a jövő évi terveink is. Ősszel szintet lépünk, megnyitjuk az első fix, saját üzemeltetésű boltunkat Budapesten a Móricz Zsigmond körtéren, ezt követően Pécsen is létesül egy hasonló – mivel franchise-ról van szó, a jó helyszínt és a jó vállalkozót keressük elsősorban. Az éttermek koncepciója más lesz: ide be lehet ülni, és zajlik a meleg ételek fejlesztése is. 5-6 házias jellegű ételt szeretnénk bevezetni a burgerek és késztermékek mellé. A burgerek esetében a termékfejlesztés alapja, hogy csak olyan feltéteket teszünk bele, ami nem fedi el, hanem kiemeli a hús eredeti, friss, jó ízét: a saját pékáru és a hús dominálja ezeket a termékeket.

A bajai Kenyeres Park a kísérleti helyszínünk: itt a „Legelő” kocsi mellett „Itató” is található, a nyári hőség és a téli hideg ellen a vendégek behúzódhatnak az étteremnek átalakított buszokba. A parkot kényelmes kültéri bútorokkal szereltük fel, van színpad, ahol koncerteket szervezünk, de kivetítőn sportközvetítéseket is nézhetnek a vendégek és ami a legfontosabb: egy nagy, felszerelt játszótér várja a gyerekeket. Mindez körbe van kerítve, így biztonságosan szaladgálhatnak és a szülők is élvezhetik az étkezést vagy a baráti beszélgetéseket. Itt kóstolhatja meg a nagyközönség először a fejlesztéseink eredményét.

A burgerekhez saját fejlesztésű buci tartozik – a pékség kifejezetten e célból jött létre?

Nem, a pékség már korábban megvolt, legalább 15 éve, Bácsalmáson van az üzem. Ez tradicionális pékségként került a birtokunkba, mikor az ott dolgozó 120 ember munkahelyének megmentése érdekében, bezárás előtt megvásároltuk. Nagy kihívás volt talpra állítani, de sikerült. A kenyér üzletágat idő közben meg kellett szüntetnünk, az ott dolgozóknak a MOGYI-nál ajánlottunk fel munkát, de a péksütemények a mai napig ott készülnek és a mi bucinkat is ott fejlesztettük: nem akartam a tipikus amerikai, kicsit édeskés, tömött tésztát, mi egy sósabb ízvilágú, könnyedebb bélzetű terméket hoztunk létre.

A Mogyi hogyan indult?

Katonaság alatt, Zalaegerszegre kerültem mezőgazdasági munkára. A laktanya mellett volt a Szerencsi Csokoládégyár óriási alapanyagraktára – onnan szereztünk mogyorót és kakaóport, amiből egy tepsiben próbáltunk meg csokoládét készíteni – ez volt az első találkozásom a mogyoróval.

Nincs mezőgazdasági végzettségem, de dinnyetermesztéssel foglalkozott a család, és a katonaság után elkezdtem kísérletezni a földimogyoró termesztésével – három év alatt dolgoztam ki a metódust egy kis területen, hogy lehet biztonságosan megtermelni. Bújtam volna a szakkönyveket, de csak egy volt, amiben másfél oldalt szenteltek a földimogyoró termesztésnek. Az ötvenes években Békésben termelték, de akkor már csak egy bácsika foglalkozott vele, őt kerestem fel egyszer télen és egy napot vele töltöttem, együtt fejtettük a mogyorót – közben válaszolt a kérdéseimre. Vettem tőle mogyorót és elkezdtük a dinnye mellett vetni – mi készítettünk hozzá betakarítógépet, pirítógépet bütyköltünk. A legkisebb öcsém csatlakozott hozzám, aki a mai napig az üzlettársam.

Az első termést Budapestre vittük a nagybani piacra – ez közvetlenül a rendszerváltás előtt történt. Akkor már két éve nem lehetett kapni mogyorót. Míg az öcsém körbejárt, hogy megnézze az árakat, már eladtam az egészet, kilóját 80 forintért. Mire az öcsém visszaért, már a vevő is továbbadta kilónként 120-ért… A név onnan jött, hogy a piszkos furgonunk hátuljára valaki felírta, hogy „mogyis fiúk”. Így, mikor céget alapítottunk, nem volt kérdés, mi lesz a nevünk… Négy év után álltunk át teljesen a dinnyéről a mogyoróra, de termelek dinnyét is a mai napig otthon, a család számára.

Még dolgozik a Mogyiban?

Időben elkezdtük előkészíteni a generációváltást, így 60 éves koromtól fokozatosan visszavonulhattam, jó kezekben hagyva a céget – most csak a szürkemarhára, a fajta jövőjére és fejlesztésére koncentrálok.

Van Magyarországon megfelelő mennyiségű és minőségű legelő a szürkemarhák megfelelő tartásához?

Jelenleg körülbelül 30 ezres állományról beszélünk, ehhez van.

Mit gondol, azokat a tenyésztőket, akik más fajtájú húsmarhákkal foglalkoznak, rá lehet venni a váltásra?

Abban az esetben, ha bebizonyítjuk, hogy ez a fajta jövedelmezőbb, szerintem van rá esély.

A franchise tekintetében van elképzelt limit? Meddig terjeszkedtek?

Ameddig minőségi termékkel el tudjuk látni az egységeket. De mindenképpen határon belül szeretném tartani, nem lépünk ki vele az országból. Ezen a piacon szeretnénk hitelessé és népszerűvé válni.

Szerző: Bezselics-Békési Ildikó

Fotó: Boros Zsombor / DeepInsight