Kelt tésztából, sok gyümölccsel és fahéjas cukorral.

Az október végi szilvabefőzés közben azért nem álltam meg, hogy hagyományos, régi kedvenceimet ne készítsem el ott a kondér mellett. A fűtési szezon újra kedvez a kelt tésztáknak, így végre süthettem szilváslepényt. Igaz, kemencénk vagy sparheltünk nem volt hozzá, de szerencsére a gázsütőben is sikerülni szokott, bár egyre jobban érdekelnek a hagyományos tűzhelyek és készítési technikák – de erre még egy kicsit várnom kell…

Így aztán soha nem lesz olyan, mint a nagyié (pedig nem tagadom meg a disznózsír használatát), egyrészt azért, mert a konyha hőmérséklete és a levegő páratartalma egy fával fűtött tűzhely környezetében egészen más, és a kérge sem lesz olyan ropogós a gázsütőben, de valahogy mégis visszahozza azt az ízvilágot, amit egy lepénytől elvár az ember.

Hozzávalók:

350 g finomliszt

½ mokkáskanál só

50 g cukor

200 g tejföl

1 tojás

1 deci tej

25 g élesztő (vagy 1 csomag szárított élesztő)

100 g olvasztott mangalica zsír

250 g magozott szilva, hosszában negyedekre vágva

porcukor és fahéj a beszóráshoz

A langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt: a tejet érdemes egy legalább kétszer akkora bögrébe tenni, mint a folyadék mennyisége. Ebbe morzsoljuk (vagy szórjuk) bele az élesztőt, és jól keverjük el. Kb. 15 perc múlva felhabosodik, a térfogata a duplájára nő – ekkor tegyük bele a tésztába. Mivel ez egy magas zsírtartalmú tészta, különös gondot kell fordítani a dagasztásra és a kelesztésre.

A lisztet összekeverjük a sóval és a cukorral, a közepébe mélyedést készítünk, ebbe ütjük bele a tojást, majd belekanalazzuk a simára kevert tejfölt, végül a tejben felfuttatott élesztőt is hozzáöntjük, és alaposan kidagasztjuk. Ez kézzel legalább húsz perces munka, de én dagasztógéppel sem szoktam megspórolni az időt: alacsony sebességgel kezdem, majd fokozatosan gyorsítom a tempót. Vigyázni kell, hogy a tészta ne tapadjon fel körben az edény falára, ezért egy fakanállal vagy műanyag lapáttal ezt keverés közben leválasztom. Mikor már szép homogén, és elkezd emelkedni, hozzáadom a langyos, olvasztott zsírt is (a sok zsiradék ugyanis gátolja az élesztő munkáját, ezért csak a dagasztás végén szabad a tésztába keverni). Így egy lágy kelt tésztát kell kapnunk, amit a kelesztő tálban hagyunk a duplájára feljönni (ez egy légmentesen záródó műanyag edény, nagyanyáink egyszerűen leterítették a vájdlingot egy tiszta konyharuhával).

Egy 25x35 centi nagyságú tepsit kibélelünk sütőpapírral, és a megkelt tésztát belenyomkodjuk (a konyha hősei ki is sodorhatják: én nem szoktam, mert akkor legalább alul-felül be kell lisztezni, és akkor nem lesz olyan szép fényes a felülete sütés után.

A tepsiben is hagyjuk egy kicsit kelni, közben előmelegítjük a sütőt 170 fokra. Sütés előtt a tetejére rendezzük  a gyümölcsöt, és kb. 25 perc alatt készre sütjük. Én akkor ki szoktam venni, és beszórom a fahéjas porcukorral, majd 5 percre visszateszem a sütőbe. Erre nincs feltétlenül szükség, de így a szilva körül ráolvad a cukor, és finom karamelles íze lesz.