„Idegenvezetőnk”, Zwack Sándor, a család és az Unicum története mellett azt is elmondta, hogy a gyógylikőr fogyasztásához fel kell nőni. Nos, mindig tudtam, hogy koraérett gyerek voltam, de ennyire… Anyukám miniüveg-gyűjteménye összes darabja közül leginkább a pici, dundi Unicumos üveget érezte biztonságban: mivel ő maga nem szerette, el nem tudta volna képzelni, hogy lesz a családban, aki megissza. Pedig volt: én. Ráadásul, mikor kiváló pedagógiai érzékkel azzal próbálta kis, hétéves önmagamat lebeszélni a további lopkodásról, hogy sajnálkozva megjegyezte: „szegény Ildike, ugye, milyen rossz volt?”, én csillogó szemmel rávágtam (vigasztalólag): „dehogy, nagyon finom!”.

Azóta is szeretem az Unicumot. A ’90-es években kicsit furcsa volt átállni a szocialista kivitelről az igazira, de a jót könnyű megszokni (mint tudjuk). Sütni-főzni még nem próbáltam vele, de most ennek is eljött az ideje – íme, egy kétfalatnyi, isteni csokitorta Unicum imádóknak.

 

Hozzávalók (6 db):

-          1 bögre liszt

-          ½ bögre barna cukor

-          5 ek. jó minőségű kakaópor

-          ½ cs. sütőpor

-          2 egész tojás

-          5 ek. olívaolaj

-          5 ek. Unicum

A csokoládémázhoz:

-          100 g magas kakaótartalmú fekete csokoládé

-          10 dkg vaj

-          10 dkg barna cukor

-          3 ek. Unicum

A tészta hozzávalóit egy tálban simára keverjük, majd kivajazott muffin formákba kanalazva 180 fokos sütőben szúráspróbáig sütjük (kb. 20 perc). Közben megfőzzük a csokoládémázt. A tészták tetejét levágjuk, hogy lapos legyen a tortácskák alja, majd még egy szeletet levágunk belőlük. A belsejükből 3 teáskanálnyit kikanalazunk, ezt egy tálban összekeverjük a csokimáz felével és még 2 kanál Unicummal, majd visszakanalazzuk a tészták kivájt belsejébe. A levágott „talpacskákra” helyezzük az így megtöltött tortácskákat, és bevonjuk csokoládémázzal. Én tálaláskor rumos meggyet adtam hozzá – remélem, nem számít eretnekségnek…