A tegnap posztolt túrós csuszára érkezett kommentek alapján a hozzászólók nagy része ezt az ételt kristálycukorral szereti – hogy bors kell-e hozzá, arról megoszlanak a vélemények. Nos, nem tudok nekik ellent mondani: én töpörtyűvel és cukorral együtt szoktam enni. Kivéve, ha készül hozzá valami más is – például harcsapaprikás. Most egy kicsit szőrös szívű voltam, és külön raktam fel a két receptet, de igazság szerint együtt készült, és így is került elfogyasztásra.

 

 

 

Tehát itt folytatódik a tegnapi történet: a túrós csuszához kisütött szalonna zsírjában megpároljuk a hagymát és a meghámozott, kockákra vágott paradicsomot. Megszórjuk a pirospaprikával, majd beleforgatjuk a nagy kockákra vágott harcsafilét. Megsózzuk, és levére pároljuk a halhúst, majd felengedjük vízzel, és fedő alatt puhára főzzük. Kiveszünk egy kis levet, amit simára keverünk a tejföllel és a kukoricaliszttel, és ezt hozzáöntve újra felforraljuk a paprikást. Végül borsozzuk, és tálalás előtt megszórjuk a friss kaporral. Túrós csuszával tálaljuk.