A tegnap posztolt túrós csuszára érkezett kommentek alapján a hozzászólók nagy része ezt az ételt kristálycukorral szereti – hogy bors kell-e hozzá, arról megoszlanak a vélemények. Nos, nem tudok nekik ellent mondani: én töpörtyűvel és cukorral együtt szoktam enni. Kivéve, ha készül hozzá valami más is – például harcsapaprikás. Most egy kicsit szőrös szívű voltam, és külön raktam fel a két receptet, de igazság szerint együtt készült, és így is került elfogyasztásra.
Hozzávalók:
- 600 g harcsafilé
- 5 evőkanál szalonnazsír
- 1 fej vöröshagyma apróra vágva
- 1 kávéskanál őrölt, édes pirospaprika
- ½ kávéskanál őrölt fekete bors, só
- 2 deci tejföl
- 1 evőkanál kukoricaliszt
- 1 evőkanál apróra vágott kapor
- 1 érett paradicsom
- 1 deci víz
Tehát itt folytatódik a tegnapi történet: a túrós csuszához kisütött szalonna zsírjában megpároljuk a hagymát és a meghámozott, kockákra vágott paradicsomot. Megszórjuk a pirospaprikával, majd beleforgatjuk a nagy kockákra vágott harcsafilét. Megsózzuk, és levére pároljuk a halhúst, majd felengedjük vízzel, és fedő alatt puhára főzzük. Kiveszünk egy kis levet, amit simára keverünk a tejföllel és a kukoricaliszttel, és ezt hozzáöntve újra felforraljuk a paprikást. Végül borsozzuk, és tálalás előtt megszórjuk a friss kaporral. Túrós csuszával tálaljuk.