Ez évben megtörtem egy hagyományt: bejglit sütök ezerrel. A lelkesedést az váltotta ki belőlem, hogy hetek óta egyre többen kérdezgetik, én milyen bejglit sütök, és a tudatomba égtek a megdöbbent pillantások, mikor bevallottam, hogy nem szoktam...
Pedig tulajdonképpen szeretem, és amikor eddig csináltam, jól is sikerült -tehát kudarcélmény sem kapcsolódik hozzá -, egyszerűen nem vált hagyománnyá. De most kedvem támadt hozzá, és eldöntöttem: nekiállok. Mi otthon mindig kalácsot sütöttünk, így bevált családi recept nem áll a rendelkezésemre, de (mint az utóbbi években minden alkalommal, ha elakadok egy tésztával), felkerestem Limara pékségét, és ez alapján készítettem el a tésztát (Limara nemcsak ért a sütéshez, érthetően le is tudja írni a tésztakészítés metódusát: ha az ember pontosan követi az instrukcióit, szinte lehetetlen elrontani).
A töltelékeket már előre elterveztem: a diós konyakba áztatott kandírozott narancshéjjal, a mákos, rumba áztatott mazsolával, a gesztenyés Unicumba áztatott aszalt szilvával készült. Nagyon örülök, hogy rávettem magam a sütésre, isteniek lettek. Olyannyira, hogy karácsony előtt meg kell ismételnem ...
A töltelékek elkészítése (1-1 bejglihez):
Diós
- 200 g darált dió
- egy maroknyi apróra vágott dió megpirítva
- 10 evőkanál tejszín
- 100 g porcukor
- 100 g kandírozott narancshéj apróra vágva, konyakba áztatva
A diót összekeverjük a porcukorral, majd a tejszínnel, végül hozzáadjuk a vágott diót és a narancshéjat (én beletettem azt a kis konyakot is, amit nem szívott magába a narancshéj), és a kinyújtott tésztára kenjük úgy, hogy a széleinél szabadon hagyunk 2-2 centit (mindhárom esetben ugyanez az eljárás).
Mákos
- 200 g darált mák
- 100 g porcukor
- 10 evőkanál tejszín
- 100 g rumba áztatott mazsola
Gesztenyés
- 250 g cukrozott gesztenyemassza
- 5 evőkanál tejszín
- 100 g apróra vágott, Unicumba áztatott aszalt szilva
Bejglikiállítás:
