Az inspiráció nem válogat: onnan jön, ahonnan tud. Velem most nincs könnyű dolga – ez a hideg számomra  nem élmények gyűjtögetésére való idő. Jobb otthon ülni az íróasztalnál, fotelban, konyhában: mindegy, csak közel legyen a fűtőtest. Esténként is inkább újraismerkedem néhány vállalható tévésorozattal, minthogy kimerészkedjek a hidegbe.

 

Valamelyik nap a New York-i helyszínelők egyik századszor ismételt epizódjába futottam bele. Az egyik állandó szereplő a barátnőjével egy vurstliszerűségben sétálgatott, majd odaléptek egy hamburgerárus lakókocsihoz, és a hölgy negédesen kedvese fülébe súgta, hogy ez a legjobb kaja a városban: sült krumpli friss sajttal, snidlinggel és libamájszósszal. E ponton mégsem nyomtam meg a továbbító gombot, hogy megnézhessem a beharangozott csodát. De a következő pillanatban robbanás dördült, és utána már csak a szakács véres tetemét láthattuk. Mérhetetlenül csalódott lettem, végül nem bírtam ki, és elkészítettem magamnak.

 

 

 

 

 

A krumplit héjában, sós vízben félig megfőzzük, majd hosszanti gerezdekre vágva egy tűzálló tálba tesszük. Megkenjük libazsírral (olaj is megfelel), és a sütőben időnkét átforgatva minden oldalát ropogósra sütjük. A sajtot villával összetörjük, a snidlinget apróra vágjuk.

 

A libamájat bedörzsöljük sóval és borssal, majd egy lezárható dunsztosüvegbe tesszük, és aláöntünk 3 cl konyakot. Az üveget egy nagyobb lábosba helyezzük, amibe annyi vizet töltünk, hogy a szintje magasabban álljon, mint a libamáj az üvegben. A tűzre tesszük, és forrás után annyi percig dunsztoljuk a májat, ahány dekás volt (itt 15 percig). Akkor kivesszük a vízfürdőből, és a lével együtt, amit kieresztett, egy turmixgépbe rakjuk. Hozzáöntünk 1 deci tiszta vizet, beletesszük a fűszereket és simára turmixoljuk. Ezt követően átöntjük egy kisebb lábosba, és felmelegítjük. A tűzről levéve beletesszük a maradék 3 cl konyakot.

 

A sült krumplit adagonként a tányérokra halmozzuk, meglocsoljuk a libamájszósszal, megszórjuk a sajttal és a snidlinggel, majd frissen tálaljuk.