A klasszikus, farsangi szalagos fánkot úgy imádom, hogy sírni tudnék, ha rágondolok: ezért csak a legritkább esetben, felügyelettel állok neki sütni, mert képes vagyok megenni egy egész tállal, tudva, hogy egy óra múlva majd' meghalok a hasfájástól. Ezért szégyen szemre cukrászdába járok…