A vegeta (sajnos) még mindig a leggyakrabban használt fűszerkeverék: én már az előszobában kiszagolom, ha az ételbe került, és ahol ez így történik, biztos, hogy nem kérek enni. Nemcsak azért, mert a szag a középiskolai menzára emlékeztet, ahol az életemben látott legborzasztóbb ételeket próbálták velem megetetni, még csak nem is azért, mert mindennek egyforma íze lesz tőle, hanem mert egyszerűen egészségtelen.
Ha most a konyhapulton végignézek, és elképzelem, hogy ezekből az ínycsiklandó zöldségekből hogyan lesz fakósárga por piros, fekete és zöld szemcsékkel, végleg elmegy tőle az étvágyam. Természetesen nem készülök házi szárításra, egyszerűen összedarálom a hozzávalókat, és sóval tartósítom. Létezik egy másik lehetőség: az egyenként ledarált zöldségeket egy napig szárítjuk, csak ezt követően keverjük össze. Így valóban kevesebb só kell hozzá, és eláll egy dunsztosüvegben a kamrában is, viszont az íze kevésbé lesz intenzív.
Az én módszerem lényege, hogy a zöldségek levét is felszívja a só, így tulajdonképpen ennek kiváltására használom a főzésnél, nemcsak fűszerezésre. Azoknak, akik szoktak ételízesítőt használni, mindenképpen ajánlom: az elkészítése könnyű, és tartósítószerek nélkül kapják ugyanazt az ízhatást.
Kakukkfű sóágyon
Készítése nagyon egyszerű, de elsősorban a fás szárú fűszernövények (pl. kakukkfű, rozmaring) esetében célszerű tartósítási mód: a só és maga a fűszer is felhasználható.
A RECEPTET ELSŐ SZAKÁCSKÖNYVEM 213. OLDALÁN TALÁLOD.
MEGRENDELHETŐ ITT.
