Az Illy, Limara péksége és a Marsbéli bolt közös játékán érdemes volt klikkelgetni: a design kávéscsészék mellé megérkezett Limara ajándéka is - egy üveg kincset érő, házi levendulaszirup. Ezt különös örömmel fogadtam: a nyarat levendulamámorban töltöttem (akik ismerik a friss levendula hatását, tudják, hogy ez szó szerint is értendő): ittam teában, sütöttem süteménybe, kevertem likőrbe és tele voltak vele a vázák. A legfőbb büszkeségem azonban a levendulazselé volt, ami sajnos már elfogyott (kísérleti jelleggel, kis mennyiséget főztem belőle). Limarának köszönhetően megnyílt a lehetőség, hogy reprodukáljam ezt a kincset – ezúttal levendulaszirupból. Remekül sikerült, és bár a friss levendula illatával, zamatával semmi nem vetekszik, a péntek esti teámat (és az álmomat) már ez édesítette meg. Érdemes kipróbálni!
Gyöngyöző, ragyogó borostyánszínű, harmonizáló és zamatos - tele a nyár illatával.
Levendulazselé
Hozzávalók:
2 kg alma
1,8 l víz
1,35 kg cukor
1 dl levendulaszirup
Az almákat puhára főzzük, és leszűrjük róla a levet, majd egy szűrőbe öntve egy éjszakán át hagyjuk, hogy teljesen lecsöpögjön. Felfogjuk a levet, és lemérjük: minden 6 dl-hez veszünk 450 g cukrot és addig főzzük, míg egy kis mennyiséget egy tányérra kiszedve tapasztalható a zselésedés folyamata. Levesszük a tűzről, és hagyjuk kicsit hűlni. Kb. 15 perc múlva beleöntjük a levendulaszirupot, előzetesen sterilizált üvegekbe merjük, és lezárjuk. Kb. 6 hónapig jó, ha előbb el nem fogy.
