A Két Cica Konyhája

Mutasd a csészédet, megmondom ki vagy!

Mutasd a csészédet, megmondom ki vagy!

Biztosan mindenkinek van kedvenc csészéje, bögréje, ami igazán jellemző rá. Sőt! Egy igazán intim, bensőséges tárgy, mely tulajdonosának olyan jellemvonásairól, vágyairól is árulkodik, melyekről a külvilágnak sejtelme sem lehet.

Én nagy csészegyűjtő vagyok, ami összefüggésben van olthatatlan kávé - szenvedélyemmel. E két okból kifolyólag mindig kérek kávét, ha valahol megkínálnak, és vendéglátóm máris egy dupla teszten esik át: annál, hogy miben kínálja, csak az árul el többet róla, milyen kávét főz. A vendégek számára fenntartott készletnél persze sokkal izgalmasabb az a darab, amiből az ember akkor iszik, mikor egyedül van. Az, amiből minden finomabb...

Ezért érdekel az is, Ti milyen csészéből isztok: szeretnék többet tudni arról, kik olvassák a blogomat. A kíváncsiskodást egy igazi "coming out"-tal kezdem: megmutatom nektek jelentős kollekcióm hozzám legközelebb álló darabjait:

 

 

 

Kellőképpen csalódtatok? Ez a kis piros, gránitból készült csésze-pár kísérte végig a nagyszüleimet több évtizedes házasságuk során: ők minden nap ebből kávéztak, reggel és délután, kettesben. Nincs is több belőle - egész gyerekkoromban arra vágyakoztam, hogy én is ihassak belőlük, de nem volt szabad. A halálukat követően az anyukám elhozta őket, de akkor is tabunak számított - ők ittak belőle a Papával. Mióta tőle megörököltem, valahogy jobban elkezdtem félteni őket, és inkább pakolgatom, nézegetem - azt hiszem, még nem nőttem fel hozzájuk.

 

A Piros Csésze tehát valamiféle családi-párkapcsolati szimbólummá vált számomra, ezért szükségem volt belőle sajátra is: néhány éve szereztem be ebből a modernebb változatból egy párat, ez van állandó "forgalomban".

 

 

De időszakonként "csészét váltok" - ez figyelmeztet a belső változásaimra, többek között. Most például tombol bennem a szabadságvágy, mindent nyűgnek érzek, ami a legkisebb mértékben is korlátoz - ezzel párhuzamosan előkerültek a világoskék csészék, majd egy szép napon bekerült a kollekcióba ez a pillangós, türkiz csoda is:

 

 

A Mateus étkészletekkel már találkozhattatok itt a blogon: gyönyörű lila, növényi ornamentikával díszített tányérjaimra több visszajelzés érkezett. Maga a termék egy meglepő fúzió eredménye: svéd dizájn, melyet Portugáliában gyártanak. A kerámia habkönnyű, tényleg alig van súlya még a legnagyobb tálnak is, ragyogó színekben pompázó festése pedig kézzel készül, és egyedi.

 

Nos, a lepkés csészém párját szeretném odaajándékozni valakinek közületek: fotózzátok le a kedvenc csészéteket, és küldejétek el a ketcicakonyhaja@gmail.com e-mail címre. Mi feltöltjük a Facebook oldalunkra, és az lesz a boldog tulajdonos, akiét az előttünk álló héten (szeptember 23-ig) a legtöbben lájkolják. Izgatottan várjuk a fotóitokat!

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ketcicakonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr923231748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Müszélia 2011.09.16. 18:24:46

lepkés tök jó.
én teát szoktam inni, és van hozzá egy ősrégi bögrém, amiben valaha a 80-as évek elején mustárt árultak németországban. van rajta egy szekér, befogva egy bánatos lóval, a kocsis átmenetileg láthatatlanná vált, és én kizárólag ebből a mustáros bögréből iszom a teát.
vízhez van egy másik, vízöntő motívummal.

2011.09.16. 18:56:07

@Müszélia: fotózd le és küldd el!

Müszélia 2011.09.17. 06:31:14

nem tudom lefotózni. nincs hozzá "alapfelszerelés."
süti beállítások módosítása