Tegnap a szokásos időben érkeztem a pékhez, de csak kifosztott polcokat találtam a rendes kínálat helyett: Budapest lakossága felkészült az évszázad telére, és egy hétre való kenyeret vásároltak. Olyat nem akartam venni, amit úgysem szeretek, ezért megoldást kellett keresnem a szénhidrátbevitel biztosítására, mégpedig előbb, mint amennyi idő alatt egy kenyér elkészül. Ezért a sokak által kicsit lenézett, de mindig üzembiztos muffinnak álltam neki, és csodás kis „kenyérkéket” készítettem, mindössze 40 perc alatt.