Kardamomos-datolyás tésztából, gyömbéres körtemártással.

Most elgondolkodtam rajta, hogy az ádventi kuglófsütés létező hagyomány, vagy én alapítottam, de olyan, mint a karácsonyi tojáslikőr: addig nem gyújtunk gyertyát az adventi koszorún, míg el nem készül. Az idén szert tettem egy mini kuglófsütőre, így mindenki saját kis kuglófot kap. 

...

Ezt most ebben a szellemben nem tudom befejezni...

...

Az Ádventhez nemcsak sütemények, koszorúk és rituálék tartoznak. A karácsony-várásnak van egy fontosabb, belső folyamata, amit a hétköznapokban néha nehéz szem előtt tartani.

De vannak emberek, események, akik időnként meggyújtanak egy szellemi gyertyát, ami ráirányítja  a figyelmünket arra, ami igazán lényeges. Tegnap este a FB-on ért utol a sokkoló hír. A férje írta ki, a maga nyers valóságában a tényt: "Zs. ma meghalt." Kétszer mentem el a géptől, majd vissza, annyira hihetetlen volt ez a mondat. Zs. maga volt az élet: az igazi, női erő, szépséggel, szellemmel, humorral, temperamentummal, boldog házassággal, zseniális gyerekekkel, sok baráttal, igazi hivatástudattal... 

Nem tudtam, hogy beteg. Néhány hónapig tartott a krízis, és engem elkerült az információ. Egy közös barátunk az elmúlás heteiben megsütötte neki a szilvapudingomat, még aznap délután, hogy felraktam a blogra. Ennyivel járulhattam hozzá ahhoz, hogy apró öröm-kavicsok is legyenek ezen a fájdalmas, kivezető úton. Sajnálom.

Köszönöm, Kr. hogy így adtad a tudtunkra: "Zs. ma meghalt." Nem illettek volna hozzá a fellengzős, valóságtól eltávolító frázisok (pl. elment, eltávozott) - ezek csak a tudatosítás, elfogadás korlátai csupán. Zs. meghalt, és ma Ádvent van, és hinnünk, ünnepelnünk kell, hogy van isten. Nem egyszerűen hiszem, tudom, hogy van, és ezt soha, semmilyen nehézség nem tudta felülírni bennem. De ezekben a pillanatokban ez nem kapaszkodó, hanem korlát: nehéz összeegyeztetni létezését a legnagyobb igazságtalansággal...

Én is méltóképpen szeretnék búcsúzni tőled, drága Zs.: semmi nyugodj békében, meg emléked szívünkben él. Nyújtózkodj egy nagyot, engedd szabadjára azt a hatalmas lelket, ami benned lakott, szélesre azokat a szárnyakat, és hasítsd fel az eget. Mi majd elfogadjuk valahogy, hogy tegnap óta egy csillaggal több van rajta, de neked azt kívánom, hogy már most nagyon jó legyen.

És a recept...

Hozzávalók (6 kis kuglóf, vagy 12 szelet):

-          2 dl tej

-          4 tojás, szétválasztva

-          250 g liszt

-          250 g cukor

-          1 csomag sütőpor

-          100 g vaj

-          150 g datolya pépesre főzve (a főzéshez: 1 deci víz, 1 deci tej, 1 teáskanál vaníliakivonat)

-          1 kávéskanál őrölt kardamom

A mázhoz:

-          200 g Alexander körte kimagozva, meghámozva

-          4 dl víz

-          3 ujjnyi friss, reszelt gyömbér

-          100 g cukor

1. A kimagozott, apróra vágott datolyát a megadott hozzávalókkal pépesre főzzük.
2. A tésztához szétválasztjuk a tojásokat: a fehérjéből egy csipet sóval kemény habot verünk, a sárgáját a puha vajjal simára keverjük, majd ehhez adjuk hozzá a cukrot, a datolyamasszát, majd a sütőporral és a kardamommal elkevert lisztet, végül a tejet.
3. Jó összedolgozzuk, majd belekeverjük a tojáshabot.
4. Vajazott-lisztezett sütőformába öntve, 160 fokos sütőben kb. 30 perc alatt sül meg. A végén tűpróbával ellenőrizzük. Figyelem! A fém sütőformából azonnal ki kell borítani a süteményt, mert a fém hűlés közben összehúzódik, és beleszorul!
5. Míg sül, megfőzzük a mázat: a hámozott, magozott Alexander körtét kockákra vágjuk (ha más, kevésbé édes fajtát használunk, több cukrot kell beletenni és valószínűleg a főzési idő is hosszabb lesz), és cukorral elkeverve négy deci vízben puhára főzzük.
6. A végén simára turmixoljuk, és beletesszük a friss, reszelt gyömbért. Ha szükséges, felhígítjuk, és a kuglóf mellé tálaljuk.

Hozzávalók / TESCO

Helyszín / MIELE Főzőiskola