Vannak pillanatok, mikor úgy gondolom, nem hozhat elém új marhaságot az élet, de minden ilyen elbizakodott állapotot egy újabb, mély megdöbbenés követ.
Eddig abban a biztos tudatban éltem, hogy a mi életünk kereteit meghatározó kultúrkörben az óvodától felfelé mindenki tudja, hogy húsvétkor sonkát és tojást eszünk, a kulináris szempontból nyitottabbak pedig bárányhússal is kísérleteznek. Soha nem várnám el senkitől, hogy azt is tudja, miért pont ezek az ételek kerülnek az asztalra, tehát azt hiszem, nem támasztok teljesíthetetlen elvárásokat embertársaimmal szemben.
DE. Ami tegnap történt, álmomban sem jutott volna eszembe - bár lehet, hogy túlbecsülöm a fantáziámat. Felhívott egy újdonsült, a gasztronómia újdonságaira fogékony ismerősöm, és tanácsot kért tőlem: hol vegyen nyulat. Azonnal belekezdtem a szokásos térítésbe, amit Húsvét előtt mindig felvállalok, és elmagyaráztam, hogy ne vegyen élő nyuszit (különös tekintettel arra, hogy gyereke sincs). De megnyugtatott: nem hülye ő, hogy ilyet tegyen egy nyúllal! Vágott nyulat szeretne, ebédre - mert Húsvétkor azt kell enni, nem?
Mit tehetnék ehhez hozzá? Ezek után csak remélni merem, hogy nem jön divatba...
Az idei húsvéti ételek úgy tűnik, Húsvétkor készülnek el nálam először, ezért szokásommal ellentétben nem teszek fel új recepteket a héten. Viszont összeszedtem egy csokrot a tavalyiakból azoknak, akik tőlem szeretnének inspirációt meríteni. Szóval süssetek, főzzetek, de könyörgöm: NE EGYETEK NYULAT!
Trüffelkockák fekete és fehér csokiból
Gorgonzolatorta pirított dióval
Báránykofta csilivel és barna sörrel
