A frigy pont négy évvel ezelőtt, Ádvent első napján köttetett, Ginevra három és fél hónapos korában. Akkor egy boltban vásárolt koszorúval állítottam haza, és legfeljebb arra számítottam, hogy a két cica (akik akkor egy hónapja voltak nálam), idő előtt megfosztja…
Nem kozmás, nem nyers, még csak nem is enyhén túlsült: pont jó. Hajlamos vagyok belefeledkezni a "gasztromágiába", és emiatt azt hiszem, hogy az egyszerű dolgokra már oda sem kell figyelni. Ennek köszönhetően az idén még nem sikerült igazán jól megsütnöm egy tököt, mert mindig túlsütöttem.…
A kókusz szerintem valóban az édenkert íze – és nem, ez nem a reklám hatása: amióta először megkóstoltam, így gondolom, és az jóval a Bounty előtt volt! Fekete csokoládéval kombinálva pedig kiegészül valami démoni erotikával is, ahogy a sűrű, csokoládés-rumos kókuszkrém kicsordul a közepéből: nem…
Most, hogy az időjárás is alkalmazkodott az évszakhoz, mi is alkalmazkodjunk az időjáráshoz. Én máris elkezdtem kívánni a télies ételeket: például a lencsét. Egyelőre a „light” verzióval próbálkoztam – a vörös lencse joghurttal, és különösen sárgarépával ebben a műfajban könnyűnek minősül.
Az aszalt paradicsom a cím végére került, pedig minden ezzel kezdődött. A hétvégén rózsalekvár után kutattam kamrában (a tortasütéshez), és a kezembe került egy üveggel a máltai szuvenírek közül – elveszettnek hitt kincsként üdvözöltem, és a hűtőhöz szaladva rögtön elkezdtem kutatni…