Az apró, fekete szemű, kaviárra emlékeztető „beluga” lencse a vörös, barna vagy zöld társainál kevésbé ismert. Valóban nehezebben lehet hozzájutni, és az ára sem a legkedvezőbb, de gyorsan megfő, feszes héjának köszönhetően nem esik szét főzés közben, az íze pedig fűszeresen aromás, így remekül használható köretekhez, salátákhoz, vagy – mint a jelenlegi receptben – rizottó jellegű zöldséges egytálételekhez is. 

Hozzávalók (4 adag):

250 g fekete lencse

500 g cékla

1 vérnarancs

1 bio narancs

1 maroknyi friss majoranna levél

100 lágy kecskesajt

1 édeskömény gumó

5-6 szem tört ánizsmag

1 késhegynyi őrölt csillagánizs

1 késhegynyi őrölt koriander

4 evőkanál balzsamecet (én most a Tokaji Borecet Manufaktúra meggyes balzsamát használom)

2 evőkanál pirított fenyőmag

5 evőkanál olaj

só

Elkészítés:

1. A lencsét öblítsük le, majd egy liter sós vízben főzzük puhára (nem fog szétesni, a főzési ideje kb. 15 perc).

2. A céklát egészben pároljuk puhára, majd a héját lehúzva daraboljuk fel (ha feldolgozás előtt meghámozzuk, sokat veszít a színéből).

3. Az édeskömény hagymát vágjuk apró darabokra, majd egy lábosban pároljuk meg az olajon.

4. A vérnarancsot hámozzuk meg, hártyázzuk le, és a húsát vágjuk apró darabokra. A narancs héját reszeljük le, a levét facsarjuk ki.

5. Tegyük a turmixgépbe a cékla ¾ részét, a narancs levét, 1 kávéskanál narancshéjat és a száraz fűszereket, és pürésítsük.

6. A párolt édesköményhez adjuk hozzá a lecsöpögtetett főtt lencsét, majd a céklaturmixot, és főzzük együtt lassú tűzön 10 percig.

7. Tálalás előtt keverjük hozzá a balzsamecetet, a vérnarancsot, a tányéron szórjuk meg friss majoránnával, fenyőmaggal és morzsoljuk rá a kecskesajtot (ez elhagyható), és adjunk mellé a félretett céklakarikákból is.

Ha tetszik a recept, több hasonlót találsz új szakácskönyvemben is, mely a hüvelyes növények használatáról szól a korszerű táplálkozásban.