Két szép padlizsán árválkodott péntek óta a hűtőfiókban. Padlizsánkrémnek készültek, de - zöldség tervez, Isten végez - feltétként kerültek terítékre ebben a remek és egyszerű tésztában.

Kell-e a pörköltbe kömény? - futottam bele a körkérdésbe nemrégiben, melyre ezzel a recepttel szeretnék válaszolni: nem, nem kell - mert az már a GULYÁS. Főztem is egyet extrák (szalonna, csipetke) nélkül, kedvem szerint: omlósan puhára főzött, emberes kockákra vágott marhahússal, répával,…

Nem kozmás, nem nyers, még csak nem is enyhén túlsült: pont jó. Hajlamos vagyok belefeledkezni a "gasztromágiába", és emiatt azt hiszem, hogy az egyszerű dolgokra már oda sem kell figyelni. Ennek köszönhetően az idén még nem sikerült igazán jól megsütnöm egy tököt, mert mindig túlsütöttem.…

A kókusz szerintem valóban az édenkert íze – és nem, ez nem a reklám hatása: amióta először megkóstoltam, így gondolom, és az jóval a Bounty előtt volt! Fekete csokoládéval kombinálva pedig kiegészül valami démoni erotikával is, ahogy a sűrű, csokoládés-rumos kókuszkrém kicsordul a közepéből: nem…

Most, hogy az időjárás is alkalmazkodott az évszakhoz, mi is alkalmazkodjunk az időjáráshoz. Én máris elkezdtem kívánni a télies ételeket: például a lencsét. Egyelőre a „light” verzióval próbálkoztam – a vörös lencse joghurttal, és különösen sárgarépával ebben a műfajban könnyűnek minősül.