A levesnek nevezett, de inkább a mi főzelékeinkre hasonlító toszkán ételspecialitás neve annyit jelent: „újramelegítve”. És valóban: sokkal jobb másnap, akárcsak a töltött káposzta.
Mikor először ettem ilyet, nem tudtam eldönteni, szeretni fogom-e: sikerült kifognom…
Citromdzsemet főztem: a héj egyik fele ment a limoncellóba, de a maradékot sem volt szívem kidobni. A szirupos narancshéjhoz hasonló dolog készült belőle: kevésbé édes és sűrű, enyhén borsos, befőtt jellegű, amit süteményekbe, krémekbe, mártásokhoz fogok…
A tél végi unalomban eszembe jutott nagyanyám kedvenc levesbetétje, az árpagyöngy – azaz gersli. Megint egy rizottó jellegű ételt készítettem belőle (bár a legutóbbi kísérlet felett összecsaptak a kedélyek, mert egyesek szerint inkább rizspiláfra…
Eljött a sűrű, gabonával dúsított levesek ideje. Ilyenkor már nem frissek a zöldségek, és nemcsak a bennük lévő tápanyagok, az ízük is megkopik. Ezeket már nem lehet alig megfőtt, „hersenő” állapotban fogyasztani: türelmesen, lassan meg kell főzni őket, és körültekintően…
Ígérem, nem ragozom tovább a narancsos készítményeim felhasználásának lehetőségeit, de ezeket egy hétvégén, első örömömben legyártottam, és tényleg ez az utolsó desszert a „szériából” – azóta csilis-narancsos szószokkal és húspácokkal kísérletezem.
Ráadásul…